psychopraxis

Orosi Tünde

magánpraxisa

Filozófiám

Nagyon sok magyar, köztük én is elindultunk egy idegen országba, s akkor még nehezen láttuk, hogy mekkora nehézségek várnak ránk. Ez mindenkinek egy saját döntés, hogy maradnak a megszokottban, vagy mernek lépni, és változtatni. A változás szinte mindig nehézséggel jár, fájdalmas lehet, de utána jön valami más, valami új. Mindehhez, akik belevágtak, próbálnak minél rövidebb idő alatt adaptálódni. Sokan nem ismerik igazán önmagukat, mi az, amiben nehezebben boldogulnak, hogyan állnak talpra, csak akkor szembesülnek vele, mikor egyedül állnak a problémák előtt az idegenben. Az ismeretlen nem mindig csupa jó dolog, tele van kihívással, ami előhozza a legmélyebb oldalainkat, hiányosságainkat, és tartalékainkat is. Kivándorlásban több veszteség is rejlik (státuszvesztés, emberi kapcsolatok, család, társas támasz). Az idegen nyelven történő önkifejezés is rendkívül sok akadályt szül, ami miatt sok ember még inkább korlátok közé szorul. Csak évek, és kemény küzdelmek árán sikerül itt kinn is visszaszerezni az elvesztett státuszt, egzisztenciát, vagy azt a vágyott célt, amiért kijöttek. A kultúrákban történő otthonos mozgás ellenére a másfajta felfogásmód, temperamentum miatt a bevándorló mindig megmarad kívülállóként, idegenként. Sok szóban és megnyilvánulásban teljesen mást értenek a más kultúrában felnőtt emberek. Próbálnak a kinti magyarok többnyire egy közösséghez húzni, vagy keresni a sorsközösséget vállalók társaságát, úgy érzik, otthon már nem, itt meg még nem értik meg őket igazán. Sajnos eljöhet az az idő is, amikor kezdenek ezek az emberek leválni az anyaországról. Akik itt kinn a saját sorsuk kovácsaként elértek bizonyos életcélt, azokban meg van az a képesség, és tapasztalat, hogy ha valami nehéz, vagy valamivel elégedetlen, azon képes és akar változtatni. Ez a fajta attitűd vezette ezeket az embereket ide, és hogy tegyenek saját sorsukért. De sokak tele vannak elakadással, nincsenek is tisztában, mit akarnak igazán, és itt bele kerülnek a mély vízbe. Az emberek vagy rájönnek arra, mit is akarnak igazán, vagy feladják, illetve rövid kint töltött idő után otthon tervezik tovább jövőjüket. Sokszor a praktikus okok mellett gyakran egyéb lelki elakadások is vezethetnek a kivándorláshoz. Tehát akik kinn vannak, sokszor nem ok nélkül jöttek, a praktikus anyagi okok mellett, kemény lélektani háttér is meghúzódhat, mint pl.: családról történő leválás, vagy nehéz családi háttér, traumatikus gyermekkor, stb. Ez tehát nem csak anyagi, de sokszor érzelmi döntés is, rákényszerít minket arra, hogy átgondoljuk, mik kik vagyunk, mit akarunk, és mit vagyunk hajlandóak feláldozni. Áldozathozatalnál van egy képzeletbeli rangsorunk, amiket el akarunk érni, vagy már megszereztünk az életünkben, és idővel ebből a képzeletbeli batyuból akarva-akaratlanul is kikerülhetnek fontos elemek, célok. A kivándorlással sokszor olyan áldozatokat is hozunk, amik során fontos emberek, életutak, vagy események is kikerülhetnek a rangsorból, mint például a ritka hazamenetel miatt lemaradunk fontos eseményekről, vagy épp a magánélet kerül háttérbe a kinti szociális nehézségek, munka miatt. Mivel itt kinn sok mindent egyedül él állt több ember, a magány, és a társ/társaság iránti vágy is nyomást gyakorolhat az egyénekre. Ezen tényezők összessége komplexen képesek a számos megélt változás útján az egyént formálni, akár pozitív-negatív irányba, ami rávilágíthat nehézségeinkre, belső énünkre, megküzdési/működési módunkra, és azok hiányosságaira.